2016.12.28. 12:01 barangó

Van egy kocsim, imádom. Úgy hívják, hogy Ócskavas. Úgy közlekedek vele, mint amikor kalózok mennek neki a karcsú fregattoknak. Nekem mindegy.

Amikor meglátok egy többmilliós Porschét vagy BMW-t, azonnal erős kísértést érzek, hogy nekihajtsak. Sajnos eddig még nem sikerült. Tegnap viszont jól nekicsaptam az ajtót egy drága BMW-nek. A sofőr nem ült benne. Jól látható karcoltást hagytam rajta.

Faszér veszel ilyen drága kocsit, gondoltam, és eszembe jutott, amikor tízéves koromban felforraltam apám drága táskarádióját. A hetvenes évek elejét írtuk, és egy lengyel gyártmányú táskarádió akkoriban nagy kincs volt. Lehetett fogni rajta a Kossuthon kívül még a Petőfit is.

Valaki valamiért rátette ezt a táskarádiót a gázkonvektorra, én pedig feltekertem a fűtést. Apám este hat körül érkezett haza, és megjegyezte, hogy égett műanyag szagát érzi. Hamarosan kiderült, hogy nem alaptalanul, mert a táskarádió megolvadt a konvektor tetején. Apám éktelen haragra gerjedt, és ordítozott.

Egy semmirekellő tízéves vagyok, aki csak intőt hoz az iskolából, egy anyaszomorító és apagyilkos, aki még a lengyel táskarádiókat is megolvasztja. Szar volt ezt így hallani. Már elképzeltem magam, amint háborús bűnösként állok a nürnbergi bíróság előtt. Igen, én küldtem halálba hatmillió zsidót, én tekertem fel a kapcsolót, amikor beterelték őket a gázkamrába.

Odakísérnek az akasztófához, fejemen csuklyával még mondanom kell valamit. Elnézést, ezt mondom, de meginnék még egy sört. Nagyanyám is ott volt, amikor apám ordítozott velem. A nagyi imádott. Hatéves koromig ő nevelt, rajta kívül nem nagyon szóltam senkihez. Ha rendesen megettem az ebédet, mindig adott egy csokit.

A nagyi hallgatta egy darabig apám ordítozását, majd halkan megjegyezte, hogy faternek nem kellett volna ilyen drága rádiót vennie. Nem emlékszem pontosan, mi történt ezután, de gyanítom, hogy fatert még jobban feldühítette anyósának beszólása, és még hangosabban ordítozott. Lehet, hogy kaptam pár pofont is.

A lengyel táskarádió-gyártás azóta csődbe ment, nagyi pedig meghalt 1970-ben tüdőrákban. Én még élek. És száguldozok az Ócskavassal.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://barango.blog.hu/api/trackback/id/tr1612077779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása