Emlékezetes karácsonyaim címmel a minap publikálták Joseph Goebbels visszaemlékezéseit. Joseph határozottan emlékszik, hogy csúnyán megfázott egy karácsonykor, és nem akart ráülni a bilire sem, mert a bili hideg volt, ezért inkább bepisilt. Amiért aztán az édesapja csúnyán elnáspángolta, de azért adott neki lefekvés előtt egy német jóéjtpuszit.
Joseph Goebbels ekkor megfogadta, hogy a föld nem isten kalapja, és az ember csak akkor hal meg, ha megölik. Vagy megöli magát. Népek hullanak, virágok hervadnak, ezeket az örök igazságokat már leírták a bölcsek, de akár a sarki zöldséges is közli veled a visszajáróval.
1996 karácsonyán találtam egy elhagyott kismacskát a József körút 53. lépcsőházában. A szeme összeragadt a csipától, és éhesen nyávogott. Vittem neki tejfölt. A cicát aztán befogadtuk, és boldog öregkort ért meg. Tíz évvel ezelőtt azt mondtam a rádióban, hogy nem is Csajkovszkij írta a Diótörőt, amitől felháborodott a fél világ. Utána kénytelen voltam bocsánatot kérni. Csajkovszkij soha nem bocsátott meg.
Joseph Goebbels ekkor valami szánalmas hazugsággal állt elő, hogy elgurult a kedvenc hintalovának a rozsdás anyacsavarja, vagy begyulladt a nagyanyja körömágyának a bal sarka, de ez csak arra volt jó, hogy addig is irtsa a zsidókat.
Túl sok türelemmel viseltetik a világ a botlások iránt. Ha valaki megbotlik, le kell lőni. A tarkón lövés a leghatásosabb.
