A császárnak állítólag nem merték megmondani, hogy kedvenc egerének fáj a foga, mert ilyenkor rettentő dühbe gurult, fejek hullottak, és távoli gyarmatokra száműzte kedvenc ágyasait is, akiket leggazdagabb alattvalóinak szűzleányaiból válogattak össze. Ezért inkább azt hazudták neki, hogy a kisegér jól van, s bár egy bizonyos nagyhatalom vérengző kandúrokat küldene az egér elpusztítására, a mi istenünk ezt nem fogja hagyni. Amikor a császár a „mi istenünk” kifejezést meghallotta, homloka kisimult, vonásai elrendeződtek, és magághoz rendelte kedvenc miniszterét.
Minden héten más volt a kedvenc minisztere, akik rendre féltékenykedtek is egymásra, ezért minden adandó alkalommal meg is baszták egymás feleségét. Valójában mindegyik szuka a császárba volt szerelmes, aki viszont csakis nagyobb vallási ünnepeken tette magáévá őket. Ilyenkor rendszerint órákon át áztatta testét tizenhárom székely illóolajból kevert, virágszirmokkal teleszórt fürdővizében, majd felöltötte fehér egyenruháját, és azerbajdzsáni pornófilmeket nézett, hogy előidézze a kellő erekciót, ami a nagy mennyiségben szedett antidepresszánsoknak köszönhetően néha órákig is váratott magára.
Ilyenkor a kedvenc miniszterek feleségei etelközi népdalokat énekelve vártak rá, egymás kezét fogták, és ledér táncokat lejtettek. Tudták, hogy aki közülük elsőként esik teherbe a császártól, bizton számíthat rá, hogy miután megszülte a kisdedet, testét a vadállatoknak vetik, a csecsemőt pedig egy titkos szertartáson a magyarok vérsámánjává keresztelik, és megfürdetik a császár magömlésében, amit előtte még az országgyűlésnek is meg kell áldania.
Ha mindez megtörtént, az ország egy új hajnalra ébred. Bárki bekapcsolhatja a rádiót vagy tévét, és a hírekből azonnal megtudja, hogy a császár egere nagyon jól van, a nagyhatalmak kandúrjai hiába fenekednek rá, mert a mi egerünk nem eladó, ezer éve itt lakik, és rettegnek tőle a környező népek patkányai, vércséi, hollói. Utána egy azerbajdzsáni pornófilmet vetítenek, hogy minden magyarnak legyen erekciója, és bassza meg a feleségét, a szomszéd feleségét, a saját unokanővérét, a lényeg, hogy szaporodjon ez a kis nép, lepje el az Eufrátesz völgyét.
A császár ekkor már az afgán–pakisztáni focimeccset nézi, de sajnos nem lehet tudni, kinek drukkol, mert kedvenc minisztere nem meri megkérdezni tőle, nehogy a császár kijöjjön a béketűrésből, és ismét fejek hulljanak, szüzek sírjanak. Csak a szotyolahéjak roppanása hallatszik, és a miniszter ebből próbálja kikövetkeztetni, hogy a császár melyik gólhelyzetnél aggódik jobban. A kedvenc miniszternek nincs könnyű dolga. Ráadásul a feleségét otthon éppen bassza a császár másik kedvenc minisztere.
