Ma reggel érkeztem vissza New Yorkból, ahol titkos találkozóm volt Leninnel. Kocogó értelmiséginek álcázta magát, és a legmenőbb edzőcuccban jelent meg a Central Park egyik bejáratnál. A szintén menő sporttáskájában azonban egy időzített bomba ketyegett.
Sajnálatos módon a bombát még Svájcban állították össze, és az óraszerkezetet is a holdutazás előtti időkben élesítették be, úgyhogy kurva hangos volt.
Lenin nagyon halkan elmesélte, hogy mostanában gitározni tanul, mert szeretne egy death metal zenekart alapítani, ugyanis azt hallotta, hogy így lehet a legkönnyebben becsajozni. Évszázadok óta nem volt nővel, vallotta be szemlesütve a fiatal diktátorpalánta.
Ekkor Lenin azzal a hülye ötlettel kezdett fárasztani, hogy a föld középpontjában hatalmas hideg óceánok hullámoznak, és úgy érvelt, hogy ezt Verne Gyulánál olvasta. Mondtam neki, hogy Verne Gyulának én azt sem engedném meg, hogy kivasalja az alsónadrágomat, de higgye el nekem ingyen, hogy a Föld középpontjában nagyon meleg van.
Lenin ekkor fizetés nélkül távozott, de ott hagyta a ketyegő bombát. Nekem viszont nagyon kellett szarnom, és az időzített szerkezettel farkasszemet nézve ürítettem. Elkezdtem törölni a seggem, és közben arra gondoltam, hogy a bomba bármely percben robbanhat.
Nem robbant fel. Lehúztam a szart, és visszamentem a New York-i bár pultjához, ahol Verne Gyula bámult bután egy hideg whisky-tócsába. A francia himnuszt fütyörészte, amit viszont csak lassan ismertem fel, mert nagyon hamisan fütyült. Nincs kedved inkább szarni valamit?, kérdeztem Verne Gyulától.
Verne Gyula mélyen elgondolkodott, majd szigorúan a szemembe nézve megjegyezte, hogy Lenin egy szélhámos, de a Föld középpontjában tényleg van egy hűvös óceán.
