Halálhörgésre ébredt egy reggel a krokodilfejű miniszterelnöki beszédíró családja. A beszédíró felesége rögtön sejtette, hogy a baj nagyobb, mint álmodta. Álmában ugyanis egy partok nélküli folyón kelt át, mely akár tenger is lehetett volna, de a magyarok őstörténetében nem szerepelt ennek a tengernek a neve. Sohasem mosta a magyart.
A krokodilfejű miniszterelnöki beszédíró felesége néhány visszakézből kiosztott pofonnal kiterelte a gyerekeket a fürdőszobába meg a vécére, hogy ne lássák a hitvesi nyoszolyán fetrengő apjukat, akinek a torkán akadt egy miniszterelnöki metafora roncsa. Azért csak a roncsa, mert a beszédíró előző este rágni kezdte a metaforát.
Felesége könnyű vacsorát készített, mert tudta, hogy a beszédíró mindig súlyos falatokkal érkezik haza, nem tudja őket lenyelni, mert olyan mócsingosak, hogy nem tudná őket megemészteni, ezért rágni próbálja őket, de a falat makacsul forog a szájában, kiköpni munkaköri kötelességből fakadóan tilos, megrágni nem lehet, ezért a férje néha, amikor senki nem látja, a kormánytitkárság vécéjében a markába köpi a miniszterelnöki metaforát, és zsebre vágja.
De a zsebét is nyomja, ezért megint kikéredzkedik vécére, és visszateszi a szájába a kormányfő szavait, melengeti, mint egy lúdtojást, mint egy kakasherét, mígnem a miniszterelnöki metafora lassan akkorára duzzad, hogy a beszédíró már nem kap levegőt, elkékül, mint a heroinista, aki túladagolta magát, a fekete kombinés szűzmáriát szólítja, aki mindig megjelenik a kereszténydemokrata képviselőknek, ha erekciós problémáik vannak, ha nem tudnak már ránézni pókhálós vaginájú feleségeikre, és leborulnak vérrel aláírt alkotmányunk előtt, mely Vereckétől Varacskáig hirdeti, hogy van nekünk még keresnivalónk a gojzervarrott úristen körme alatt.
Ott, ahová Hitler sem lát, akinél jobban senki nem nézte le a magyarokat. Svábbogárnak becézte őket, de meggondolta magát, mert a sváb is birodalmi nép, ezért inkább kolorádóbogárra változatta a sértést, mert az amerikaiakat még jobban gyűlölte. A magyarok ezért örökké hálásak neki, seggtörlés közben is siegheilbe lendül a szabad karjuk, és kórusban zengik a német autógyártás dicséretét.
Pontosan ez a bogár akadt meg a beszédíró torkán. A kormányfő ugyanis össznemzeti imára szólította a magyar népet, hogy az alföldre telepített német népi bogárautók fel ne falják az aszfaltkokárdákat. Ez az aszfaltkokárda erősen átcsúszott már szürreálba. A kormányfő dühösen csapta le a tollát (számítógépet nem használt), mert tudta, hogy szürreálban elég gyenge. Ebbe már többször beletört a bicskája, a foga, miegyebe, úgyhogy felszólította hű beszédíróját, hogy fejezze be ezt a beszédet, és azonnal találjon rímet arra szóra, hogy Ausstaffengefülltnichthochzusammengeschäftlicmöglichkeit. Ez a szó azt jelentette, hogy a németek bogárcsípései nem viszketnek a magyarnak, mert mindig talpra bitang, kinek nem kutya a szukája. A beszédíró elsápadt, mert eszébe jutott, hogy egykori magyartanára is ugyanígy nézett rá, amikor nem tudta, hogy Arany János miért nem fogadott sánta lovakra. Magyartanára alkoholista volt, vagy csak golyvás, de mindig nagyon meregette a szemét, amikor felszólította felelni a beszédírót.
A beszédíró Arany János anyjáról kezdett beszélni, de tanára félbeszakította, és megparancsolta, hogy a bogarakról beszéljen. A magyartanár később valamilyen kimondhatatlan nevű trópusi betegségben halt meg, mielőtt még a beszédírót kinevezték volna a kormányfő kommunikációs csapatának élére. Utolsó óráiban állítólag félrebeszélt, majd amikor jobban lett, Parabellumának egész tárát a plafonba eresztette. A lövésnyomokat máig látni.
És most a kormányfő ugyanolyan tekintettel meredt rá, mint egykori magyartanára, és megparancsolta, hogy lovagolja meg a lehetetlent, fejtse meg, mi ez a bogárrejtély, csináljon valamit az aszfaltkokárdával, de legfőképp eskesse fel a pápát másnap délelőtt. A beszédíró ekkor húzta fejére a krokodilálarcot, hogy senki se ismerhesse fel, és fuldokolva elaludt. A folytatás ismert.
