TIZZY-LEMEZ DALSZÖVEGEI
LŐNEK
marxot szarsz és leninizálsz
putyin-arcú halálbrigád
anyád fóka, apád nigger
nukleáris betonmixer
jönnek a négyfejű lények
ürülékem ki enné meg
kutyafejű patkánymalac
zártosztályról hazaszaladsz
kiszarva sok tetűatka
szibéria és kamcsatka
lehúzom a vécét mára
megfogant a nigger pápa
rezeg minden zongorahúr
new york, moszkva és bajkonur
lőlek interkontinentál
részeg vagyok, semmi nem fáj
lépcsőházban menekültek
csótányt esznek, hullát szülnek
trónra emelet idióta
ül a nyakunkon mióta
UFÓSZAR
Kiiszok száz pocsolyát
Intravénás majomszar
Agyam frissen borotvált
Fogpiszkálok szuronnyal
Ufószar a földeken
Gabonakörömpörkölt
Széttetovált seggemen
Fésülöm a majomszőrt
Üzekedő komputerek
Pókhálóban űrszemét
Agyam frissen cementezett
Fülzsír-fika, orrpenész
Horrorfilmen ásítozni
Papot hívni négykézláb
Jobb kezemen balláb-zokni
Lehugyozott szarkofág
ZOMBIK
nem is sátán, nem is zombi
vérrel mázolt tréfa
biznisz-kurvák keringője
hullák hordaléka
megbánások kínzó szomja
megbillenő sámli
akasztottak rossz szájszaga
lehet tőle hányni
amikor a burzsuj bére
kevesebb mint semmi
zombik hullát esznek élve
lusták mennybe menni
keselyűcsőr nem válogat
fogynak dekák, kilók
akit esznek, csöndben rohad
nyelve, bele kilóg
nagy vagyonok pehelysúlya
túlvilági tréfa
zombit enni élve-halva
betűk kotyvaléka
ínycsiklandó csótányméreg
halott betűk hada
hóhér dolga végeztével
elballaghat haza
PROPAGANDA
Dolgozik a húsdaráló
Lesz belőlünk töltelék
Zabáljuk tele magunkat
Mielőtt megdöglenénk
Amit lehet el is basztunk
El ne basszák helyettünk
Kutyapórázon okádtunk
Tömegsírba temettünk
Épül az új országimázs
Keresztény és nemzeti
Aki rendes magyar ember
Farkát erre verheti
Dolgozik a propaganda
Hazug hír van temérdek
Jó ebédhez magyar nóták
Soros-tervről regélnek
Gyilkosokkal barátkozik
Az ormótlan fődisznó
A pórnépnek minden mindegy
Nékik így is, úgy is jó
A nyomorult jobbágy torkán
Lecsúszik a moslék is
Mitől ilyen nyomorultak
Fogalmuk sincs, nem értik
Ha fajtád az ellenséged
Ki eltűri és rá szavaz
Nem érdemel feloldozást
Sorsa legyen ugyanaz
Nincs kegyelem a pribéknek
Sintér kösse pórázra
Rohadjon meg ketrecében
Húggyá, szarrá alázva
VATIKANNIBÁL
tótágasban karambol
karambolban tótágas
levágandó baromból
metálszörnyek csócsálnak
temérdek nyű húsomban
aszfaltszürke vérkoktél
taxit hívok szanszkritül
metál-csótány rég nem él
darabolós gyilkosnak
misementes vasárnap
megkérdeztem hitlertől
mért nem növeszt szakállat
szunyókálhat a pápa
kannibálok vigadnak
megálmodják helyette
kit tartanak igaznak
hanyatt dőlve díványán
szivarozhat az isten
pokol piszkos tornácán
kapaszkodnak akik nem
bizonyultak igaznak
kannibálok azt mondják
hogy a pápa nem alhat
ha vatikánt felgyújtják
ÜZBEGISZTÁN
nemzetiszín ravatalon
üzbég császár holtan fekszik
varánuszok vacsorája
ánuszba gyalázott exit
füle, orra fekete lyuk
hová csótány vígan bujik
hemperegnek nászágyukon
üzbég kurvák, üzbég buzik
halott testét ócsárolja
koreai sarki árus
felesége azt se tudja
krokodil- vagy oroszlánhús
kerül bele levesébe
ha megfőzi, amit akar
rádióból halkan szól az
üzbég himnusz, meg a magyar
KÖPKÖDHETEK
Jobbra-balra köpködhetek
Az se talál célba
Ki tudja, még mire leszek
Elrettentő példa
Ahol sintér ebként ugat
Maradhatok néma
Lebegtet egy kényszertudat
Eszme-váladéka
Egyként rohad bűn és érdem
Szemétdombra dobva
S ugyanott, ki jókedvében
Köpköd balra-jobbra
Recept szerint kavaroghat
S az a jó, ha vele rothad
Néhány ellen-dogma
Tréfál velem élet-halál
Döntetlen játéka
Tévelygésemből hazavár
A moslékos-dézsa
Bizonytalan játszmák fölött
Alátétem dupla
Magamtól is különbözök
Döntetlenre jutva
Szórakoztat, egy-két dolog
Hogy sikerül félre
Egy-két halált megspórolok
Meg nem úszom éve
Hiába is megdolgoztat
Minél messzebb, annál rosszabb
Kínlódásunk vége
*
gyűlölni már nem elég
e náci söpredéket
moslék lötyög a szívükben
mikor egyszerre lépnek
egymás seggét szagolgatják
miként reggel a kutyák
s ha üzekedve összenéznek
mind ugyanazt tudják
nem lehet itt most viccelni
a fajtiszta jövő a tét
a kutyák seggét kémleli
az egész emberiség
BOLSEVIKTÁNC
Gyilkos mohó patkánylábak
Kaparásszák szalonnámat
Kalapomba koldus köpött
Harákolok szarom fölött
Lehúzzam-e, ne húzzam-e
Oda lényem jobbik fele
Égre virít gatyám mocska
Vakot mutat minden kocka
Pancserokra bízok kockát
Eldobom és visszahozzák
Tányéromba beleszarnak
Dől az égből kénkőharmat
Seggem lukán eltávozom
Csontvázamat visszahozom
Rendőrkutyák szagolgatják
Mint a szaros koldusgatyát
*
Mélyhűtőben forgok nyárson
Poklot cserélék féláron
Ki bús gitárszólót hallgat
Kérdem tőle, mi a szarnak
Ki fekete lyukat kémlel
Keféljen a vörös rémmel
Aki hóhért forgat nyárson
Papot, sintért sose lásson
Lóg a király kalimpálva
Nem fáj foga halikrára
Talányos a bolseviktánc
Mondtam, király, sose ikrázz
Hisz a pápa sosem pogóz
Néki ez túl bolsevik póz
Neki túlzón Talmud-gyanús
A ló-, a nyúl-, a bolsevikhús
IDŐSZÁMÍTÁS
Időszámítás előttől
Számoljunk el máig
Magyar ember nem izzad és
Föld alatt sem fázik
Adom össze adósságom
Mindig sokkal lógok
Honfoglalás, tatárjárás
Jönnek skótok, gótok
Felégetik kocsmáinkat
Ahol éppen iszom
Meghívatják hét vezérük
Nevüket se tudom
Iszunk egyet Batu kánnal
Hullanak a fejek
Kontinensek lángban állnak
Batu kán kesereg
TAPLÓ NÉP
A rémületre semmi ok
Az értéktörvény nem inog
A felkorbácsolt népharag
Erre úgyis ráfarag
Sok pénzéhes kannibál
Mindenfélét ordibál
Szarnak minden szabályra
Mindegyik csak zabálna
A gén-parancsot betartva
Ivadékát kiszarja
Ketrecében megnyugszik
A szabadság csak luxuscikk
Tapló nép
Bugris nép
Söpredék
DÖGROVÁSÍRÁS
Tapossa a magyar a sarat, és csizmáján szar ragad, vasárnap ha az égre dalol, húzza a szekerét hat vak lova, sötét sárba agya darálva, és nem hiszi, amit a halottlátó a lottón húz, amit a cigány a szőrös fülébe húz, amit a tőzsdevigéc a koporsójára rávakar, hogy nem élt egy percet se ez a makacs magyar, tepertőzsírba áztatott szakállát rágcsálva egyre csak egy dalt kombinál, hogy szebb jövőt, s vesszenek trianon kutyái, a sok csahos, aki lótáppal bolondítja a marháit, és a térképre vakondtúrást rajzol kárpátrög helyett, hol pedig lennie kéne egy boldogabb hazának, hol végre szívcsakrából font gatyamadzagot feszítenek hegedűre húrnak, és szólhat végre a lagzirock, és tiszta gatyába rondítok, innen elvágyni sincs erőm, ezt a porba szart budividéket szereti a májam, ezt a zombi-alsót, hol lapát szar zuhog lapát szarra.
A trágyaevők diktátora ma reggel elhatározta, hogy ő ezentúl csak kenyéren és vízen él. És sokat imádkozik. Meg is rendelte a szőrcsuhát és a korbácsot, hogy reggel a disznóól elé térdelve megostorozhassa magát, és mire a trágyaevők felébrednek, láthassák őt, amint egy pocsolyában hason fekve buzgón dicséri a trágyaevők istenét. Aki magányos estéin meghallja az elesett népek sóhaját, amely az óceánok mélyéről is felzeng a csillagokig.
Kora reggel volt, és a diktátor, aki persze nem diktátornak nevezte magát, hanem a hun hónaljak harmatának, a vérreménnyel csordultig teli lelkek csodapásztortüzének, a gépiesen üzekedő komputerek korbácsának, a lélektipró kalmárgőg vészterhes rémének, szóval ő megszomjazott.
hét vezér hét halott lova
egyik mint a másik
sehol a hold, se csillagok
alszunk virradásig
döglött lovat ostorozni
ősi magyar szokás
halottak ha visszaszólnak
sírból, az nem okés
rovásírás-ábécében
nem volt elipszilon
hogy a lovam hova kötöm
sajnos még nem tudom
fordítva ül a ló hátán
aki csatak részeg
vezényli a hadseregét
népek tengerének
ökör- avagy disznócsorda
fut, menekül verve
ha a magyar lova oda
fullad a tengerbe
ENERGIAITAL
picsába a fiatalok
sok kis taknyos nyikhaj
öregek is húzzanak el
fájó lábaikkal
dögöljön meg minden író
filmrendező, zenész
amit rendeztek vagy írtak
lepje sűrű penész
Energiaitalát
Issza a sok nyomorék
Életük csak kitalált
Pénzük soha nem elég
Minden pénzem elfogyott
Potrohomban pálinka
A pofámon láthatod
Sosem esek pánikba
politikus, újságíró
egymást bassza szájba
húzzon mindenki el gyorsan
a jó kurva anyjába
vesszen mind, aki robotol
vesszen, aki lusta
elhúzhatnak ők is mind a
jó kurva anyjukba
FOKHAGYMABOR
Őszentsége
Tüsszents égre
Űzeted üszkeimet
Májam fortyog
Fűtik kortyok
Olykor anyám felijed
Sakkjátszmámra
Pol Pot-párna
Pontatlan lövedék
Ólomfelhőn
Zseb-keszkendőm
Seggtörlésre elég
Hóhér-násznagy
Elkószálhat
Végbele gyógyul-e már?
Rém-pozdorja
Stigmát hordja
Hitleri hét proletár
Zord Hitler-bajsz
Rémít sok vajsz-
ívű tatárt, amikor
Horror-tréfa
Viccel néha
S szálldos a hús-pihepor
Fokhagymabor
Foghegy-humor
Fogat mosnak tatárok
Dzsingiz-kánon
Kánkán-lábon
Koreában kakálok
*
Artériám dugaszolnám
Májamat ledarálnám
Elrebegve néhány imám
Cipőfűzőm halálán
Fogaim közt kőtöpörtyű
Halálosan csikorog
Fojtogatnak lárvakörmű
Boncmesteri szigorok
Koldulgatok ferde mollban
Csajkovszkij leszotyoláz
Fent is lent is kopik rólam
Könnybe lábadt hagymamáz
Szemellenzőm nagyon sármos
Részeg nyulak nyomában
Iramodnék itten már most
Kérem szépen alássan
Vaspapucs és kő-pongyola
Horror minden reggelem
Mit tudom én, hogy majd hova
Réved annyi ferde szem
S nem tudom, hogy tyúkszem kölcsön
Alfelemre kéne-e
S mit tudom én, hová dőljön
Minden idők férgese
Az sok mámor mér’ halálos
Homlokomba Krisztus-szög
S azt se tudom, mi van már most
Ha valaki rám tüsszög
Tegnapelőtt, húsvéthétfőn
A rendőr nem lőtt szitává
Vagy ha mégis, úgy most értőn
Holttestem licitálná
*
magamfajta vénembernek
órája nem kakukkos
nem intézi könyörgését
buddhához vagy allahhoz
bűneiből betonbunker
katedrális nem épül
csak sátáni patanyomát
hagyja örök emlékül
gyógyítható az ebola
gyomorhurut, tüdőrák
örök élet vár azokra
akik egymást gyilkolják
lázadhatnak maguk ellen
felköthetik magukat
utánuk a harang nem szól
még a kutya sem ugat
KUNIGUNDA
pusztuljon a hazugsággyár
lángoljon a tévé
emlékét a tűz eméssze
korommá és szénné
vele együtt pusztulj te is
hazug rogán tónink
fancsal pofád undorító
mint anyádban a mócsing
hasára üt, mondhat bármit
hazudhat a kormány
moslékszomjas szolgáinak
lecsúszik a torkán
ez vagyunk mi, világ mocska
ocsmány, rühös fajta
szlovák szarjon, román rántson
a rusnya magyarra
MOCSKOS FAJTA
Kutyakormány ül nyakunkon
hosszú évek óta
Annak is a tetejébe
ül egy idióta
Legyen végre-valahára
lakatolva kalodába
mindkét keze, mindkét lába
a gonosztevőnek
*
Piszkos népség választja őt
mindújra királynak
Ország-világ előtt ránk ég
szégyen és gyalázat
Kínoz minket mocskos ragály
üvöltünk, mert mindenünk fáj
gyötrelmesen lassú halál
Ez az osztályrészünk
*
Ez a jussunk ordenáré
ordas nagy hazugság
Észre sem vesszük, hogy közben
az életünket lopják
Jut szajré a haveroknak
ez a banda addig lophat
míg a kezük le nem rothad
Ritka mocskos fajta
