Quarelin grófja pocsék alvó volt. Hajnali kettőkor kimerülten zuhant az ágyba, hogy négyórányi nyugtalan alvás után már fel is ébredjen. Ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy a hypotalamusza ekkor kezd alumínium-kloridot termelni, amely kis adagokban mérgező, nagyobb mennyiségben viszont halált okoz. Az ébredés mindig a kellő pillanatban következik be, amikor a vegyszer mennyisége még nem éri el a fatális szintet.
Ilyenkor általában rettenetesen ostoba rémképek gyötörték. Azt álmodta például, hogy együtt tivornyázik a miniszterelnökkel egy véres vadászat után, és a kormányfő, akiről eddig azt hitte, hogy csak a vadkanok leölésében és a háztáji vérengzésben jeleskedik, meglepően szakszerű észrevételeket tett a cigányprímás vonókezelésével kapcsolatban.
Amikor azonban Quarelin grófja a zene irányába próbálta terelni beszélgetésüket, a miniszterelnök csak nevetve legyintett, és inkább politikai terveibe avatta be a grófot, akit mindvégig „kedves barátom”-nak nevezett. Elárulta, hogy szeretne beházasodni a cigányok császárának családjába, mert ez a legegyszerűebb és leghatékonyabb módja annak, hogy hazáját nukleáris nagyhatalommá tegye. Már ki is nézte magának a cigány császár enyhe akcentussal beszélő, de igen rátermett leányát, aki állítólag finomakat főz, és szépen énekel azerbajdzsán népdalokat.
A gróf itt már érezte, hogy ez csak álom lehet, de még nem volt ereje átlépni az ébrenlét mezsgyéjét. Lenyergelte hát a paripáját, és a saját csontjaiból aprított tüzelőfát, hogy ne fázzanak az ukrán utcai harcosok, akiket meztelenül terelnek vágóhídra Putyin vérebei. Ha lázálmai rosszabbra fordultak, akkor a gróf önkéntelen mozdulattal nyúlt a pisztolya után, és vaktában lövöldözni kezdett.
Nem tudta, hogy melyik földrészen köt ki vele a hajó. Tőle lehetett az Antarktisz is, ahol várja őt az Antikrisztus. Ez egy nagyon ócska rímkísérlet volt, mosolyodott el álmában a gróf, és vakon nyúlt a fegyvere után, amelyet azonban vak szolgálója már idejében elrejtett a mélyhűtőben. Hiába találta meg másnap reggel a gróf, a fegyver még sokáig működésképtelen maradt.
Nagy álmokat már nem forgatott fejében a gróf. Szerette volna megérni, hogy a miniszterelnök körmére ég a gyufa, mert annyit képes pofázni, mielőtt rágyújtana. Ott van a szájában a szivar, beszél, a szivar mozog, meggyújtja a gyufát, ami csak ég, és a gróf várja, hogy a miniszterelnök káromkodjon egyet, de sajnos sohasem káromkodik, és ami még szomorúbb, nem is dohányzik. Nem is iszik. Nem is létezik. A miniszterelnök, csak egy rossz álom volt, Quarelin grófja pedig ébredezett.
Egy fura országban találta magát. Belepillantott a tükörbe, és egy valószínűtlenül fiatal ember nézett vissza rá. Az ország a szocialista Csehszlovákia lehetett, ahol ingyen mérték a sört meg a kolbászt. Szinte ingyen. Gustav Husak integetett vissza a korosodó, visszeres lábú felvonulóknak, akiket nyurga fiatal rendőrök terelgettek a hentesüzletek és kocsmák felé. A mennyországban szocializmus van, gondolta a gróf, miközben vett egy Rudé Právót. Kinyitotta, és bár tudta, hogy nem beszél csehül, mégis ezt olvasta:
Az elmúlt éjjel a föld forgása megfordult. Emiatt azonban senkinek nem kell aggódnia. Az egyetlen változás csupán annyi, hogy ami eddig bal volt, az ezután jobb lesz, illetve fordítva. A gróf megrázta a fejét, egyik kezével megdörzsölte a homlokát, és ugyanez a keze azonnal a zsebében domborodó laposüveget kereste. A laposüvegben whiskyt tartott az ilyen és hasonló esetekre, minthogy azonban ilyen esetek elég ritkán fordultak elő, az üveg még tele volt. Most azonban jócskán meghúzta. és várta a hatást, amely jött is kötelességtudóan.
Nagy megkönnyebbülést érzett, és újra elolvasta a kérdéses hírt: A fordult éjjel a föld elmúlt. Senkinek azonban aggódnia nem emiatt kell. Ami eddig változás volt, csupán annyi, hogy fordítva lesz, ami ezután. A gróf villámsújtottan állt. Homlokáról patakokban ömlött a veríték. Ez nem létezik, gondolta, de nem érzett hozzá erőt, hogy újból nekifusson a hírnek, ami ezek szerint másodpercről másodpercre változott.
Azt a rohadt istenit neki, gondolta Quarelin grófja, ez nem létezhet, de aztán eszébe jutott, hogy mennyi mindenre mondta már, hogy nem létezhet. Például miniszterelnökre, aki ugyan átmenetileg nemlétet színlelt, közben azonban ott dőzsölt valahol a vadászokkal, véres kezét a szakácsnők kötényébe törlölte, és a zsidó gyászindulót húzatta a cigányokkal. Jobb lesz hazamenni, és lefeküdni, ezt a Rudé Právót pedig beledobni az első kukába.
Szabadnak érezte magát, mint Fidel Castro, aki egy disznóólnyi szigetországról hazazavarta a kurva kapitalistákat, és fél évszázadon át rettegésben tartotta a világot. Persze a szocializmusban a grófokat kiküldik krumplit kapálni, gondolta Quarelin, és még a rumot is csak este adják oda, hogy elénekelhesd a következő dalt: https://www.youtube.com/watch?v=6Tou8-Cz8is
A gróf azonban ekkor már mélyen aludt, és álmában bolygókra lövöldözött.
