Amikor az ember kórházban van, nem sokat tud csinálni. Az ágyától elsétál a hullaházig meg vissza. Most szerencsére nem vagyok kórházban, itthon vagyok, akkor megyek ki vagy jövök be az ajtón, amikor csak akarok, ha olyan kedvem van, levizelem a lámpaoszlopot, mint a kutyák, és senki nem áll a halálos ágyam mellett, mert úgysem hozott inni semmit.
Tegnap jól berúgtam, és többeknek is mesélni kezdtem arról, hogy Samuka mostanában biztos rohad, mert elég meleg van, és a szülei nem merték elhamvasztatni. Kék, zöld és lila foltok ütköznek ki általában a rothadó húson, de a föld alatt ezt szerencsére nem látni. Mindenképpen a hamvasztás a jó megoldás.
Történt egyszer, nem is emlékszem, pontosan mikor, talán a 90-es évek elején, hogy Samu felesége, Jutka valami hülye pasival állított fel Pistáék albérletébe, a Stadion útra, ahol éjszakára megaludtunk. Nem tudom, mintha állandóan féltékennyé akarta volna tenni Samukát. A faszi egy seggfej volt, Samu talán megütötte, aztán Jutka eltűnt a faszival, Samuka meg az egyik lábán cipővel a másikon zoknival eltűnt az éjszakában. Reggel visszajött a fél pár cipőért, és lementünk a Harmadik Félidő nevű talponállóba, ami a diósgyőri stadion mellett volt. Most fitneszcentrum van a helyén.
Ott volt akkor már Jutka is egy nagy monoklival a szeme körül, mert Samu ütése őt találta el, és nem a seggfej pasit. Oláh Péter előtt ott volt a szokásos deci szilvája, és nagyon flegmán magyarázott valamiről. Ha őt hallgatta az ember, könnyen azt hihette, hogy a világ egy olyan hely, ahol a holdból whiskyt lehet facsarni, és az angyalok pelenkáját azért teregetik ki az égre, hogy mindenki lássa, a teremtőnek is rengeteg dolga van. „The lord is a very very busy man”, énekli Tom Waits:
https://www.youtube.com/watch?v=AY7AbL3oq-4
3 perc 45-nél mondja
