A Baross utca és a körút sarkától nem messze, a Kézigránát téren van egy hentes, ahol mindig fura dolgokat írnak ki krétával egy fekete táblára. Például azt, hogy „PUNYAK”. Ami nyilván pulykanyak, és ezek szerint az üzletben mindez kapható, de az ember keze ilyenkor óhatatlanul a saját nyakára téved, és alig kap levegőt.
Alekszandr Punyak viszont lehetett akár egy ukrán költő, aki nem tudta kiheverni édesanyja halálát, és utána minden nőben a saját anyját kereste. A nők ezt igen hamar elunták, és kinevették Punyakot, aki ettől mélabús lett, és a természetleírások felé fordult.
Ha tudósnak születik, talán sikeres is lehetett volna, így azonban csak egy unalmas költő lett belőle, aki magasztos nyelven próbálta leírni a természetet, amely amúgy nagy ívben szarik rá, hogy leírja-e valaki vagy sem.
Punyak állítólag kétezer-nyolcszáztizenhat virág és négyezerötszáz-harmincnyolc madár nevét tudta fejből, álmából felrugdosva. Tisztában volt vele, hogy a hernyes nyakú rovátka nem madár, hanem virág, és rőt poszájú kotolka nem virág, hanem madár.
Mégis boldogtalan volt. Esténként szomorúan pucolta a cipőjét egy sámlin ülve, és a nők mindig kinevették. Legfőképpen azért, mert már a harmincas évei végén kopaszodott, és nem tudta elvágni egy liba nyakát anélkül, hogy az állat elgágogta volna magát. Ilyen kemény elvárásokat támasztottak a férfiak iránt az eltűnt korok asszonyai.
Néha azonban a hentesnél az van kiírva, hogy CSINYAK.
Ami nyilván csirkenyak, de én inkább úgy képzelem, hogy Radovan Csinyak egy szomorú felfedező volt, aki valahol Dél-Boszniában született, de sajnos szülei korán elhaltak. Nagynénjei nevelték az árvát, akik viszont nem igazán figyeltek fel a gyermek nyíladozó értelmének fantasztikus megnyilvánulásaira.
Például hét nemzedékig visszamenően hiba nélkül elsorolta, hogy melyik felmenője miben pusztult el. Tudta, hogy anyai dédapja túl sok libát legeltetett az árokparton, és amikor meglátta, amint egy cselédlány a fehér lábát mossa a patakban, elvágta a saját torkát.
Csinyakot Belgrádba küldték, ahol pillanatok alatt elzüllött. Sokat vártak tőle, és ez nagyon nyomasztotta. Az éjszakai őrjárat néha még pirkadatkor is ott találta őt, amint dunai hajósokkal kártyázik, és elnyeri az összes pénzüket. Nem tudta magáról, hogy kivételes képességekkel rendelkezik, ezért bátran vágott neki minden olyan feladatnak, amitől még a legiskolázottabbak is visszarettennek.
Példának okáért tisztában volt vele, hogy kell lennie egy földrésznek valahol a föld alatt. Szent meggyőződése szerint az embernek semmi dolga nincs a föld felett, alatta viszont annál több. El kell rohadni, csontvázával rémisztgetni kell az utókort, és krokodillá változva fel kell falni a patakban lábukat mosó cselédlányokat.
Hát jó, most jön a SECSÜLÖK, ami nyilván sertéscsülök. Én azonban úgy tudom, Hszí Secsülök kínai reformátor volt, aki a vallások újraegyesítésétől remélte a világbéke megteremtését. Álmaiban mohamedán nők keféltek buddhista mészárosokkal, keresztény kutyák baszták meg a zsidó macskákat, és bőrszín alapján sem válogattak egymás között az emberek meg az állatok.
Láttak például egy néger kígyót, amint felfal egy sárga aligátort. Hszí Secsülök munkáiban azonban már mindennek nyoma volt. Nem mellékes, hogy ő a kínai időszámítás szerinti 6785-ben ismerte fel, hogy nem illik a kulcs a zárba. Tudta, hogy ha feje tetejére állítják a teremtéstant, akkor kiesik belőle az összes logikai ellentmondás, melyeknek feloldásával hiába küszködtek eljövendő korok állatszelídítői.
Sajnos még nem ejtettünk szót PUFARHÁT-ról, aki német időjárás-kutató volt, Willhelm Fahrenheit jó barátja. Órákig tudtak beszélgetni arról, hogy mi lenne, ha a föld nem ebbe, hanem valami más irányba forogna. Eric Pufahrheit (mert ez volt nevének korrekt írásmódja) képes volt arra, hogy egy adott ponton megakassza a történelem menetét, visszafordítsa, majd egy teljesen más irányba terelje azt. Az ő értelmezésében Radovan Csinyak jó barátja volt Gavrilo Principnek.
Ugyanabban a kis szerb faluban születtek, de az élet másfelé sodorta őket. Radovant egyházi iskolába adták, ahol homoszexuális lett, és heves öngyűlöletét úgy próbálta leküzdeni, hogy Hszí Secsülök munkáit olvasva egy elképzelhetetlen jövőt vizionált magának. Közben kurvákkal hált, családja kitagadta, és nem tudott elszámolni százig sem.
Csinyak és Princip véletlenül találkoztak egy anarchista gyűlésen. Nem nevezték magukat anarchistáknak, csak az volt a bajuk, hogy nincs nőjük. Gavrilónak volt egy tüdőbeteg húga, és Csinyak azonnal beleszeretett. Ám hiába. A lány, akit Veroszovjonkának hívtak, undorodott a férfiaktól, és csak kövekkel, legfeljebb bogarakkal beszélgetett. Csinyakot is bogárnak nézte.
Csinyak egy alkalommal nagyon berúgott, és ordítva követelte Gavrilótól, hogy beszélhessen Veroszovjonkával, akit egyébként egy magyar marhakereskedőhöz szerettek volna adni a szülei. Mielőtt még meghal. Mindenki biztos volt benne, hogy nem éri meg a karácsonyt.
Gavrilo ajtót nyitott, de amikor látta, hogy Csinyak milyen részeg, megpróbálta rácsukni az ajtót. Sajnos későn. Csinyak kést rántott, és háromszor hasba szúrta legjobb barátját, Gavrilót. A hasi sérülések a biztos halált jelentik. Hosszú szenvedéssel súlyosbított haláltusát.
Gavrilót a helyi ispotályba vitték, de amikor a főorvos meglátta a sérülést, szomorúan ingatta a fejét, és kezének egyetlen mozdulatával a haldoklók szobájába küldte Gavrilót, ahol hajnalra ki is szenvedett. A vértócsát egy félrészeg takarítónő törölte fel az ágya alól.
Minthogy azonban Gavrilo Princip meghalt, és így nem lőhette le I. Ferenc Ferdinándot, nem robbant ki az első világháború, ahogy a második sem.
Eric Pufahrheitnek lett igaza.
