Vettem délután egy üveg bort, de nincs sehol. Nem találom. Az összes rejtekhelyet végignéztem. A sarki eszkimó azt mondta, hogy látta, amint egy fókanősténynek házassági ajánlatot tesz egy sarki fóka, de utána inkább hazament, ahol azt kellett látnia, hogy a felesége egy keletnémet állatkertből szökött, kopott bundájú jegesmedvével szeretkezik. Ettől rossz kedve lett, és inkább lejött a kocsmába.

Az egyetlen kocsmába, ami nyitva van az északi sarkon. Van még egy nyitva tartó kocsma a déli sarkon is. Ott például kevlárból van a vécékefe, tehát ha az ember szarik egyet, a legmakacsabb szarcsíkot is el tudja távolítani vele a fajanszról.

Johnny Cash is ott iszik. Várja a hajót, ami Argentínába viszi. A hajó valószínűleg reggel 6-kor érkezik, egy téli reggelen, amikor az embernek még meghalni sincs kedve. Addig is déli-sarki pénzzel kell fizetni, aminek az árfolyamát az üzbég rubel és a román dollár keresztárfolyama alapján kell kikalkulálni. A világ más tájain elég problémás vele fizetni.

Nem is fárasztottam magam tovább fejszámolással, mert váratlanul eszembe jutott, hogy van egy üveg borom valahol elrejtve, talán egy párhuzamos univerzumban. Lehet hogy Nagy Sándor találta meg az egyik hadjárata során, egy hajtásra megitta mind a két litert, majd ott helyben lemondott világhódító terveiről, szélnek eresztette a hadseregét, és inkább kisállatok simogatásával töltötte élete hátralévő idejét. Amiből soha sincs elég.

Ebben a párhuzamos univerzumban például Hitler egy liter kazincbarcikai házi szilvapálinka és egy tömött hasispipa hatása alatt belátta, hogy nem kell mindig világháborúzni, és azzal töltötte hátralévő éveit, hogy megtanult dekázni.

Mármint labdát dekázgatni a lábfején. Harmincötig jutott. Békés halála volt. Nem kellett a rommá bombázott és ágyúzott Berlinben egy bunker mélyén elroppantania a ciánkapszulát, és főbe lőnie magát, csak békésen elbólintott a szőlőlugasban. A feje oldalra billent, a szeme fennakadt, és már nem is szenvedett tovább.

Csak azt a hozzávetőlegesen ötvenmillió embert volt nehéz elhelyezni, akik így nem halhattak meg a második világháborúban. Az északi meg a déli sarkon próbáltak nekik helyet találni több-kevesebb sikerrel. A sivatagi homok amúgy melegebb, mint az anyaméh, ott jól el lehet ott bújni. Valószínűleg az üveg boromat is oda rejtettem magam elől.