Franciaország uralkodójának ülőalkalmatosságát úgy alkották meg a kárpitosok, hogy a mindenkori trónörökös feneke puhának érezze. Száznyolcadik Lajos vagyok, és kiskoromtól fogva jó illemre neveltek. Még alig töltöttem be a tizedik életévemet, amikor apám arra kötelezett, hogy nézzem végig tizenhárom hugenotta kivégzését. Lefejezték őket.
Sírva könyörögtek az életükért, kivéve egyet, aki öreg volt, hórihorgas, és a feje mintha eleve nem is a testén lett volna. Üveges tekintettel nézett maga elé, és bepisált. Lassan növekedett a nedves folt a nadrágján. A tömeg egyre harsányabban nevetett, és az elítélt lába szárára mutogattak, de ő mintha nem is hallotta volna. Talán a szája is mozgott. Mondott valamit, de nem lehetett érteni.
Tegnap bemutattak leendő hitvesemnek, aki még nincs nyolcéves. Valamilyen idegen nyelven beszél, úgyhogy még a nevét sem értettem, amikor elém vezették. Három öltöztetőnője egyfolytában sugdosott valamit a fülébe, ő pedig sírt. Amikor valaki egybefogta a kezünket, olyan volt a kis mancsa, mint egy madár karma. Kétségbeesetten próbált szabadulni a szorításomból.
Nevettem rajta, hogy mindig sír. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen vakarcs, és mit keres a francia királyi udvarban, ha ennyire nem tud uralkodni magán. Lehet, hogy még pelenkázzák. Az egyik udvartartóm szerint olasz a hercegnő, és azért sír, mert fázik. No, szépen leszünk. Ma reggel egy orvos megvizsgálta a fütyülőmet, és azt mondta, hogy ezzel kell majd utódokat nemzenem. Fogalmam sincs, mire gondol.
Minden reggel hideg vizet fröcskölnek az arcomba, hogy felébredjek. Hárman öltöztetnek, és ők is valami idegen nyelven beszélnek. Néha hangosan felnevetnek, aztán megsimogatják a fejemet. Az egyikük durván megfésül, és ha valami kócos gubancba akad a fésűje mindig kitép egy csomót a hajamból, ami nagyon fáj. Megfigyeltem, hogy a hajcsomót a köténye zsebébe rejti.
Holnap összeadnak minket a hitvesemmel. Állítólag lesz kivégzés is. Remélem, a kis vakarcs nem fogja elsírni magát. Még azt találják gondolni az emberek, hogy rossz férje vagyok. Az udvarmester ma reggel megdorgált, hogy a kifliknek mindig csak a két végét harapom le, és az egész trónterem tele van félig csócsált kiflikkel. Azt feleltem neki, hogy addig örüljön, amíg nem az ő két végét harapom le. Azt felelte: "Felség, ön mindig nagyon szellemes."
