A disznó visszamászott az óljába, és kicsit eszegette még a moslékot. Hitler lánctalpasai ekkor már fél Európát letiporták. A disznó arra gondolt, hogy ő is lehetne akár a lánctalpasok császára. Reggel ébredve egy birodalom köszöntené, és ha kimenne a nürnbergi emelvényre, harsány tömegek üdvözölnék.
Ehhez képest egy ólban kell élnie, és moslékzabálással kell bizonyítania, hogy húsa alkalmas a nagyüzemi hasznosításra. Gondolkodóba esett. Szájában megkeseredett a moslék, legszívesebben kiköpte volna. Úgy érezte, életét előre kitalálták, és neki esélye sincs, hogy alakíthasson rajta.
Lassan hajnalodott, de tél lévén még mindig sötét volt. Ez lehet az év legsötétebb napja, gondolta, mert még hét órakor sem világosodott. Nem hallotta sorstársai röfögését. A karácsony mindenkiből érzelgős felmosórongyot csinál, gondolta a disznó, és tényleg kiköpte szájából a megkeseredett moslékot.
Szerte a világon nagy változások zajlottak. Digitális forradalmi hordák lepték el az utcákat, és vonszolták nyaktiló alá a nem digitálisan gondolkodókat. Folyt a vér, amivel viszont remekül fel lehetett mosni az utcakövet. Disznók baszták saját moslékban fogant gyermekeiket, de előtte még elevenen széttépték őket.
Még csak sejteni sem lehetett, hogy ki fogja feltakarítani ezt a sok mocskot. Mert hát karácsonyra ragyogniuk kell az utcáknak, ez nem lehetett kétséges. Szólt mindenütt a Jingle Bell, és a nácik is több szólamban énekeltek. Amúgy ez elég jól megy nekik. Már csak órák voltak hátra a szentesti könyörgésig.
A disznó elterült a pocsolyában, és arra gondolt, hogy a vágóhídon majd nem lesz ilyen szar a moslék. Hogy adnak valami ehetőt is a halál előtt. Vagy legalább valami ihatót.
