Gyötrelemmel kell születni
Gyötrelemmel kell meghalni
És közte is akad némi gyötrelem – motyogta magában Quralin grófja, miközben a sliccét gombolta.
A grófok unalmukban tágabb rokonságuk meztelen újszülötteire lövöldöznek. A grófi családokban általános tapasztalat a degeneráció. Ez részben abból adódik, hogy a kényszerű egymás közötti házasodás folytán rengeteg torzszülött jön a világra, ám a grófi családok szégyenükben inkább vadászhatóvá teszik ezeket a torzszülötteket. A rettenetes másnapra ébredő grófok könnyű pálinkával nyitják a napot, de örökölt rövidlátásuknak köszönhetően nem látják saját torz testüket és csenevész végtagjaikat.
A harmadik pálinka után szólítják kedvenc fegyverhordozóikat, akik a töltött puskát nemcsak kezükbe adják, de a célt is megkeresik helyettük. A ravasz meghúzását viszont mindenképp a grófokra hagyják. Tudják, hogy a grófok lelkiismerete mocskos, és nem tudnak már annyit fizetni az egyházszolgáknak, hogy azok felmentsék őket bűneik rettentő következményei alól: a pokol kénköves lángjaitól.
Grófként magam is célba veszem a saját nemi szervemet, mely grófi származásom utolsó bizonyítéka. Amennyiben nem sikerül eltalálnom, magam is a pokol kénkövén loccsanok szét. Tegnap este Quarelin grófjával volt fontos megbeszélésem. Egy fullasztóan szűk folyosón mászott fel a pokolból, ahonnan egy félórára engedték fel csupán.
Maga a mászás legalább tizenöt percet vett igénybe, úgyhogy nem sok időnk maradt beszélgetni. Qurarelin gróf elmondta, hogy a pokolban legalább öt sikeres üzleti vállalkozása van, és az a kedvenc szórakozása, hogy ezeket egymás ellen uszítja. Egyetlen dologtól tart csupán: hogy az egyik vállalkozás a fejére nő, és egy kézigránáttal sem tudja majd eltávolítani onnan.
Magyar rocksztárok képében hatalmasodik el rajta a kényszerképzet, hogy ő is jobbágyok ivadéka, csak egy végzetes éjszakán elcserélte őt az anyja egy fél deci szatmári szilvára, melyet az ügyvédjével kellett volna megitatni, aki méheket tart valahol a város szélén, magányos, mert rossz a szájszaga, és asszonyra vágyik esténként.
Sajnos Quarelin grófjának vissza kellett térnie a pokolba, és én jó utat kívántam neki. Tanácstalanul tárta szét a karját, és pedig lemondóan legyintettem. Azt javasoltam neki, hogy esténként lövöldözzön csecsemőkre. Sajnos ezt azonban már csak kiabálva tudtam közölni vele, mert akkora volt a zaj. Sajnos mindig nagyon rosszul olvasott szájról. A zajról nem sokat tudok mondani. Valami olyasmi volt, mint amikor élő nukleáris létesítményekről húzzák le a bőrt, és odavetik a vad majmoknak, akik vérrel isszák a velőt.
