A bakter egy kis házban lakott, amit az egész falu csak bakterháznak nevezett. A bakter egyetlen barátja a sorompó volt, amit vagy felhúzott, vagy leeresztett. Hogy mikor melyiket kellett csinálnia, arra vonatkozóan pontos információkat talált a bakterkönyvben. Ott pontosan le volt írva, hogy mikor melyik vonat jön vagy megy.
Az első vonat még jóval a születése előtt jött erre, és dédapjának egy fájó fogát kötötték rá. Dédapja 48-as huszár volt, végigküzdötte a szabadságharcot, és mire hazaért, feleségét és gyerekeit elvitte a kolera, jószágállományát a tűzvész, egyetlen sovány disznó legelészett csak a leomlott ház falai között.
Dédapja még innen is talpra állt, és felépítette a bakterházat. A kiegyezés éveiben járunk, mindenütt épülnek a vasutak, sorompók, nagy szükség van bakterekre is. Így lett a dédapja bakter. Dédapja egy reggel rettentő fogfájásra ébredt.
Hiába borogatta borral és pálinkával, a fogfájás nem múlt. Akkoriban még nem voltak fogorvosok, pláne nem ezen a vidéken. Ezért egy reggel, amikor elhaladt a bakterház előtt Csekesd-Lórántfalvi személyvonat, dédapja megkérte a kalauzt, hogy fogja meg jó erősem egy huzal másik végét, melynek egyik vége a fájó fogára volt erősítve. De ez még az 1880-as években történt.
A bakternek ezt a történetet az ufonauták mesélték el álmában, és reggel csak nagyon nehezen tudott visszaemlékezni rá. Vacak kávékat ivott, amibe még vacakabb pálinkákat töltött. A cigarettáiról ne is beszéljünk.
Épp nagyot szívott egy ilyen cigibe, amikor felharsant a közeledő vonat füttyjele. Már amennyiben a füttyjel harsan, gondolta a bakter gúnyosan, és előírásosan leeresztette a sorompót, majd tisztelgett az áthaladó vonatnak.
Felnézett az égre, és egy aeroplánt látott elvitorlázni. A fene egy meg, gondolta, ezt is lekéstem. Az ufonautákra gondolt, akik biztosan jobb kávét isznak, jobb cigit szívnak, és nem olvassák a híreket sem. A vonat elhaladt, és a bakter felcsörlőzte a sorompót.
