Elhagytam már ezt-azt életem során. Bőröndöket, tele robbanószerrel, hangszereket, igazolványokat, kulcscsomókat, bicikliket, mobiltelefonokat, mindenféle papírfecnit vagy magnókazettát, amire nagy szükségem lett volna reggelente, amikor Mekka felé ásítva ébredtem, vagy ami egyáltalán nem hiányzott ahhoz, hogy felrobbantsak egy óvodát, ahol kisgyereknek álcázott buddhista terroristák falhoz állították a csecsen óvónőket, akik épp arra készültek, hogy szép szavakkal ülve pisilésre szoktassák a fiúkat, a lányok körében pedig menő divattá tegyék az állva hugyozást, amely forradalmasíthatja a nemek harcában patthelyzetté kövült konfliktust: férfi vagy női megváltó várható. Egy dolog, hogy női BKV-ellenőrök törvényesen megmotozhatnak ártatlan férfi bankrablókat, ha úgy ítélik meg, hogy a férfi bankrablók államcsínyre készülnek.
Általában teljes biztonsággal körülhatárolhatók azok az eszközök, amelyek államcsíny végrehajtására alkalmasak. A vécékefe vagy vécépumpa mindenképp arra utal, hogy ezt akarták ledugni a kormányfő torkán, mikor épp egy nemzetközileg is fontos bejelentésre készült, amelyben el szerette volna mondani, hogy a román medvék nem medvék, mert ilyen nevű rezsikommandó nincs. A rezsiterrorizmus egyébként a kormányfő szerint a világ új keletű problémái közül is az egyik legégetőbb.
Jön például egy nemzetközi szervezet, és papírrepülőt hajtogat az emberek lelkéből, amelyet egyébként angyalfátyolból szőtt a magyarok védőszentje. Szóval jön ez a nemzetközi szervezetnek álcázott rezsikommandó, és egyesével felcsípteti a haszonlesés szárítókötelére az ázott magyar lelkeket, amelyek ezentúl nem tudnak rendesen imádkozni, adót fizetni és hinni egy szebb világban.
Milyen más is lenne az élet például egy olyan országban, ahol egy katonás ámennel és fülbe suttogott gyónással búcsúzna egymástól adószedő és adófizető, mert szerethető lenne minden, ami egyébként undor és utálat. A rezsifizetés, a végbéltükrözés, a stadion- és templomépítés, melyre egyébként rabszolgák százai jelentkeznének, és vonszolnák a köveket négykézláb haza, azzal térnének nyugovóra. A nagy nemzeti piramis kövét ölelgetnék álmukban is, hogy reggel vonszolják tovább, és az legyen életük egyetlen boldog pillanata, amikor ezt a követ a helyére illesztik.
