Állítólag ma kezdődik a varangy éve az uborkaagyúak királyságában. Kínai csillagászok szerint ugyanis ilyenkor egy hatalmas békamosolyt formázó csillagkép jelenik meg az éjszakai égen. Ez az űrörvény egyesével falja fel saját ebihalait, amelyek saját árnyékuk alatt keresnek menedéket, ám hiába. Saját árnyéka alatt még a halál sem talál menedéket. Őt is felfalja az égi varangy.
Nehéz ilyenkor családot tervezni, vagy nagyobb tétekben fogadni a lóversenyen, mert még a legvalószínűbb események sem következnek be. Tolja például maga előtt a babakocsit egy uborkaagyú anyuka, és amikor egy sarkon befordulva szembetalálja magát egy akkora krokodillal, amelynek fél fogára elég lenne a kétharmados többséggel fegyelmezetten szavazó magyar parlament is, akkor mindenki legnagyobb meglepetésére a krokodil rágyújt egy marihuánás cigarettára, és miután nagyot szippant belőle, odakínálja az anyukának, aki félénken elfogadja, beleszippant, s mire visszaadná a jointot a krokodilnak, a hüllőnek csak hűlt helyét találja.
Eddig és nem tovább terjed azonban a csodák határa, mert ha például valaki ezek után kétszer is megpróbálna egy nagyobb összeget kölcsönkérni a saját képmásától, bizony csalatkoznia kellene, mert ez még a magyar politika legnagyobb bűvészeinek sem sikerült, akik pedig mindig is megmutatták a világnak, hogy a saját hamvaikban sült pogácsa a legegészségesebb csemege. Aztán persze egy hanyag mozdulattal főbe lőtték magukat, nehogy vissza kelljen fizetni a varangynak azt, amiből kastélyt építettek maguknak túl az óperencián.
Nos, amennyiben az uborkaagyúak királyságában féktelen jókedvvel köszöntik a varangy évének kezdetét, akkor eláruljuk ezeknek az alattvalóknak, hogy önfeledt vidámságuk egyedül abban leli magyarázatát, hogy a varangy évét a hernyó éve előzte meg, amelyet a legveszélyesebb konstellációként tartanak számon a kínai csillagászok, akik pedig dupla rizsadagot kapnak, ha pozitív jóslatot olvasnak ki az égi jelekből.
Igen, a hernyó éve mindig is csak romlást és pusztulást hozott az uborkaagyúakra. Első királyukat, aki elválasztotta a savanyút a sóstól, valamint a keserűt az édestől, és akinek szekérderékszámra fuvarozták fejedelmi sátrába a szűz kecskegidákat az uborkaagyúak, a hernyó évének kezdetkor ragadta el a saskeselyű csőre, amely a kecskegidáknak sem kegyelmezett.
Azóta azonban minden a helyére került. A hernyó évének viszontagságait átvészelve a varangy éve mindig a megtisztulás kezdetét jelenti ennek a kis népnek. Ilyenkor az uborkaagyúak félmeztelenre vetkőznek, és a királyságukat ért sérelmek megtorlására esküsznek fel. Nem hagyhatják, hogy a világ gúnyt űzzön legszentebb hiedelmeikből, abból, hogy igenis érdemes pálinkával pelenkázni az agyukat, mert a zsírban rotyogó békacomb látványa igenis az uborkaság miatyánkja, az uborkák feltámadásának kirelejszoma, ahonnan csak az égbe vezet az út.
Ahol már vár mindenkit a nagy égi varangy.
