Amikor a magyarok istene látta, hogy a sárkánygyíkok nem úgy emésztik meg az egészben lenyelt országokat, ahogy azt a nagy nemzeti költők megénekelték, csöndesen megállapította magában, hogy a magyarok a legnyomorultabb emberek a földön, összeszart gatyaként vonszolják maguk mögött elbaszott életüket, amit jobb lett volna odadobni az első sárkánygyíknak, aki legalább egészben nyeli le a világmindenséget, az összes életünket, amit nem tudunk hová törölni.
"Én a répafőzeléket mindig is utáltam", mondta a kozmológus fejszámoló, aki kézremegéssel gyógyítja a rákot, és űrutazást tervez a magyar nép múltjába. Véleménye szerint először a késő Kádár-korba kell ellátogatnia egy kozmikus expedíciónak, amikor már nagyüzemekben termelték a népi répát, amit héjastul rágott el a kutya, a szamár és a fogatlan nyugdíjas. De akkor még nem bújt ki a jövő vámpírfoga, fűzött megjegyzést észrevételemhez a fejszámoló.
"Nem hát", mondtam rögtön, mert szívemben máris éreztem a viszketést, amit még az első szabad magyar kormány sem érzett, és Horn Gyula is csak akkor tudott szavakba önteni, ha kapott egy pohár viszkit, amit apró kortyonként szürcsölt, hogy minél tovább tartson, és amikor már nem tudta tovább szürcsölni, kitűzette a halálfejes lobogót az árbocra.
Így próbálta a művelt világ tudtára adni, hogy akasztófáravaló kalózok vagyunk, és nem anya szült minket. A művelt világ azóta szívószállal szürcsöli a kokaintkoktélt, és puha péniszét markolászva tehetetlenül nézi, ahogy a kínaiak a kőből, a salakbetonból, a saját szintetikus ürülékükből is gyereket csinálnak, és meghódítják a kozmoszt, ahol nincs Das Wohltemperierte Klavier, csak süket csönd, ahol a százezer csótánycsípés annyi, mint egy szúnyog-szonáta, és az ablakunk mindig tűzfalra, vakvágányra, zsákutcára nyílik. Esetleg egy olyan zsákutcára, amelyben van egy vakvágány meg egy tűzfal is.
Eleink nem erről álmodtak. Ha például megjelent egy kozmoszmadár az álmaikban, akkor a kormányfőnek például nem maradt más választása, mint a szomszéd bakkecskét megkérni, hogy elégítse ki a feleségét, akinek a vámpírfoga mindig nagyon összekarcolta a nyakát, és így nem tudott miatta rendszeresen szerepelni a médiában.
Miniszterelnökünknek, aki jelen pillanatban is egy szebb jövő folyópartjára vezeti népünket, például aranyból van a csodarépája, amit mindenhová magával visz, hogy amikor egy egész nemzet veselkedik neki, hogy az ásóját a földbe döfje, ő szelíden szotyolázva nézhesse, amint a szomszéd bárányai szétmarcangolják a farkasokat, amint a multicégek tönkremennek, amint a hambugerzabáló amerikaiak szívószálon próbálják kiadagolni maguknak az utolsó csepp csótányvért.
