Tegnap este leestem a kocsmában a székről. Épp valami megoldhatatlan matematikai problémán törtem a fejem. Thálész ült mellettem, és egy fröccsöt próbált kiimádkozni a pultos nőtől. Mélyen a dekoltázsába nézett, és azt kérdezte tőle: „Maga szerint is ánégyzet meg meg bénégyzet egyenlő cénégyzet?” A pultos nő álmosan bólintott, és töltött Thálésznek még egy fröccsöt.
Na, ekkor estem le a székről. Nem tudtam összeegyeztetni a kör meg az egyenes problémáját. Az ellipszisről már nem is beszélve. Csúnya sérüléseket szereztem. Az egyik a homlokomon van, a másik a kezemen. De még így is szerencsésen estem.
Sajnos nem nyílt ki időben az ejtőernyőm. Zuhansz, és lepereg előtted az egész életed. Emlékszel rá, amikor megdicsértek azért, hogy mekkorát szartál, utána belöktek egy iskolába, ahol intőt kaptál, ha tanítási óra alatt jött rád a szarás. Az élet tragédiája láthatatlan.
A lényeg, hogy tegnap nem sikerült időben kinyitni az ejtőernyőt, amikor elkezdtem zuhanni a kocsmában a székről. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy néha ne érezzük a lábunk alatt a talajt. Ha mindig ott van, az unalmas. Egyik lábam, másik lábam, teszem egymás után őket. Hát, ez néha rettentő unalmas tud lenni.
Viszont amikor a levegőbe lépsz, érzed, hogy semmi vagy. Elfúj a hajnali szél. Nem is léteztél. Természetesen ezt nem gondoltam át, amikor a bárszékről zuhantam a padló felé. Ejtőernyő helyett tévedésből elméletileg kinyitottam gyorsan egy szardíniakonzervet, de tényleg csak elméletileg. Nagyon hamar beütöttem a fejem, és ettől rögtön eszembe jutott, hogy nekem dolgom van a Holdon.
A Holdon véletlenül találkoztam Zsuzsával, aki épp cigarettázott. „Mit csinálsz te itt?”, kérdeztem tőle. „Cigarettázom”, mondta, és tényleg egy nagyot szippantott a cigarettájából. „Nekem indul az űrhajóm”, mondtam neki, de ő kinevetett. Egy hatalmas sivatagban lakik a Holdon, ahol ugyanúgy felkel a nap, mint a Földön, de nem lehet mást csinálni, mint reggeltől estig számolni a homokszemeket.
„Segíthetek neked számolni a homokszemeket?”, kérdeztem tőle, de nem válaszolt, hanem ismét kinevetett, majd elnyomta a cigarettáját. „Jó, akkor nem segítek”, mondtam neki. „Azt csinálsz, amit akarsz”, mondta, és beszállt az űrhajómba.
Én a kocsma padlóján landoltam, de gyorsan felsegítettek a barátaim. „Be vagy baszva”, állapították meg.
